Kiszolgálás / Elégedettség / Élmény

Az ember rendszeresen böngészi a tanácsadó cégek, fejlesztéssel foglalkozó vállalkozások kínálatát, olvassa a nagyvállalati vezetők interjúit, előadásokra, konferenciákra jár, és ha mindezt évek óta teszi, izgalmas megfigyeléseket tehet (elsősorban visszamenőleg), amely alapján kirajzolódik egy adott "korszakra" jellemző kép. Ez azért izgalmas dolog, mert ha a jövőben egy újabb - korábban már lezajlott - folyamat indul el, van hová visszatekinteni és van miből tapasztalatot meríteni. Abban csak reménykedni tudok, hogy ennek ellenére mégsem ugyanazt tesszük majd ugyanolyan módon...

Szóval, jól jönne már egy válság.

Ha a legutóbbi világgazdasági válság időszakát megnézzük, és visszakeressük a tanácsadó cégek, fejlesztéssel foglalkozó vállalkozások akkori programjait és szakértői tevékenységét, azt vesszük észre, hogy szinte egymásra licitálva ajánlották a különböző hatékonyságnövelő, válságkezelő megoldásokat és programokat, ahol az ígéretek szerint a vállalatok - szakértői segítséggel - jelentős megtakarítást tudnak majd elérni a munkaerő csökkentése, magasabb hatékonysággal történő alkalmazása, a szükségtelen tevékenységek felszámolása révén.

Mondhatjuk, hogy ez így okés, hiszen anno erre volt a kereslet, ha a válság (pénzügyi stb.) miatt nincs erőforrás a fejlesztésre, a munkaerő képzésére akkor - valamiből meg kell élnie a tanácsadó cégeknek is - arra biztos akad forrás, hogy hogyan lehet a szervezetet a válság hatásai miatt rendelkezésre álló erőforrások szükössége okán karcsúbbá, hatékonyabbá tenni. Mindezt annak ellenére, hogy a szakirodalomban számos forrás létezik, amely ennek pont az ellenkezőjét javasolja, a gyakorlatban is működő példákkal alátámasztva. Értem ez alatt: a válság előbb-utóbb úgy is véget ér (ciklikusság elve), és aki a válság idején is fejleszti a vállalkozását, képezi a munkatársait, és elsődleges értéknek tekinti az emberi erőforrásait, az a piaci helyzet jobbra fordulásakor (külső tényezők) előnyből indul azokhoz képest, akik még akkor is csak a sebeiket nyalogatják. Magyarországon is számos vállalati példa volt erre, ahol a cégvezetők a legnagyobb káosz közepén is a lehetőségeket nézték, és úgy sikerült növekedniük, hogy még az ilyenkor "szokásos" (és szakértők által első megoldásként javasolt), rövid távú pénzügyi szempontból előnyős(nek tűnő) leépítések is elmaradtak...

Folytatva a megkezdett gondolatot: azt viszont sokkal "érdekesebb" látni, hogy azon tanácsadók, üzleti szakértők, akik a 2009-es válságot követően a karcsúsításokban, elbocsájtásokban látták a megoldást és szakértői tevékenységük jelentős részét az ilyen és ehhez hasonló válságkezelő programok tették ki, "hallgatva a korszellemre" ma már a munkaerő megtartását, a munkavállalói brand építését, a belső elégedettséget növelő programok lebonyolítását tűzték ki a zászlajukra, és fennen hírdetik, hogy mekkora érték az emberi erőforrás, és milyen fontos ennek megtartása, fejlesztése érdekében komoly erőfeszítéseket tenni.

Ez sem feltétlenül baj, hiszen - köszönhetően a gazdasági fellendülésnek és számos egyéb tényezőnek - a vállalatok most emberi erőforrás "szűkében" vannak, tehát szakértői oldalról a munkaerő megtartására, és lojalitásának, elkötelezettségének megteremtésére van kereslet - az már más kérdés, hogy ez mennyire hiteles és őszinte egy olyan szakértőtől, aki 8-10 éve még pont, hogy ennek ellenkezőjében látta a fejlődés (megmaradás) kulcsát.

Szóval, jól jönne már egy válság.

Abból a szempontból mindenképpen, hogy eldőljön végre: bármilyen korszakot élünk, bármilyen piaci körülmények között dolgozunk, az első és legfontosabb az ember. Akire nem "humán-interface"-ként tekintünk, és vállalatvezetőként a legnagyobb válság közepén is elsődleges szempontként gondolunk a munkatársaink megtartására és fejlesztésére.

Ha meg mégsem így történik, akkor sincs gond. Elég elővenni a 8-10 évvel ezelőtti tanácsadói anyagokat, szakértői programokat, konferencia meghívókat, és újra lehet hírdetni ugyanazt, hozzátéve, hogy hasonló programok lebonyolításában komoly szakmai tapasztalattal rendelkezünk...