Kicsit több, mint egy éve járta be a világsajtót a hír: Jeff Bezos, az Amazon alapítója a vállalati meetingeken betiltotta a PowerPoint prezentációk használatát. Hogy jó okkal tette, az bizonyos - a saját szempontjait figyelembe véve mindenképpen.
Az már egy másik kérdés, hogy bár a médiában cikkek, írások, elemzések tengerét indukálta a döntés napvilágra kerülése (és ez egyben jó marketing is az Amazonnak és személyesen Jeff Bezosnak), illetve az is, hogy a prezentációk helyett milyen módon építi fel kötelező jelleggel az egyes megbeszéléseket, arról nem érhető el információ, hogy az eltelt egy évben a döntésnek lett-e és ha igen milyen következménye a vállalat hatékonyságára, üzleti eredményeire, a munkatársak jobb munkavégzésére vonatkozóan.
Játszunk el egy pillanatra azzal a gondolattal, hogy a döntést megelőzően mi vagyunk Jeff Bezos! Nyilván nem vagyunk :-) mégis érdemes néhány gondolat erejéig - egyfajta gondolatkísérletként - belehelyezkednünk a szerepbe.
Miért, mi alapján hozzunk meg egy ilyen döntést?
Egyértelmű, hogy Mr. Bezos számtalan unalmas prezentációt ült végig és számára nem volt hatékony, sem megfelelő a színvonal - ez tehát lehet a saját, szubjektív tapasztalat, mint a döntést kiváltó ok.
A másik lehetséges magyarázat egy alapos, minden meetingre kiterjedő, akár külső szakértők bevonásával végzett felmérés, amelynek eredménye az lehetett, hogy a jelenlegi meeting lebonyolítási folyamat és rendszer nem alkalmas a hatékony és gyors, a vállalat számára is hasznos és üzleti szempontból is megfelelő döntések meghozatalához - ez lehet(ne) az adatokkal alátámasztott döntéselőkészítés. Azért csak lehetne, mert a hírekből "az jön le", hogy nem a teljes vállalatnál tiltotta be a tulajdonos a prezentációkat, hanem "csak" a végrehajtó testületi üléseken (az persze valószínű, hogy az alacsonyabb szinteken előbb-utóbb igazodnak a felsőbb szintek munkamódszereihez).
A döntésünkhöz - ha nincs saját ötletünk - a nyilvánosan megismerhető indoklásokat tudjuk felhasználni: a felsorolások, slide-sorok elhagyásával, arra késztettjük a résztvevőket, hogy feljegyzésekkel készüljenek, amelyek narratív módon tartalmazzák a döntések előkészítő anyagát, az értelmezéshez szükséges háttérinformációkat, továbbá kénytelenek a szóbeli kommunikációra alapozni, ezáltal jobb kérdéseket tesznek fel, ráadásul a pontokba szedett listák helyett a leírt történtek sokkal jobban inspirálják őket.
Nem tisztem, és nem is venném magamnak a bátorságot, hogy a világ egyik leggazdagabb, legnagyobb befolyással bíró emberének döntését megkérdőjelezzem. A fenti néhány szempont lehetett a döntés alapja, de persze létezhet számos egyéb tényező is, amit - értelemszerűen - nem kötnek a nyilvánosság orrára.
Ami felett viszont minden, a hírt kommentáló, értékelő írás könnyedén elsiklott:
Hogyan lehetséges az, hogy a világ legnagyobb vállalatánál, amely piacvezető, az újításairól, irányító befolyásáról híres és bőven van jövedelemtermelő képessége ahhoz, hogy a legjobb vezetőket megfizesse, olyan szintűek felsővezetői prezentációk és olyan színvonalúak a meetingek, amelyeket követően az merül fel, hogy: "gyerekek, inkább hagyjuk ezt a prezentálósdit..."
Aki ült már végig unalmas, sehova se vezető megbeszéléseket, "rágta a gittet" egy sokszereplős nagyvállalati meetingen, nyilván mélységesen egyetért abban, hogy ha valami, hát az ilyen megbeszélések nem éppen a hatékonyság fellegvárai. Ez rendben is volna, és ilyen szempontból érthető is a döntés, sőt! nagyon szimpatikus és könnyen azonosulni is lehet vele.
Ami szintén elképzelhető (elképzelhető?), hogy a vállalati vezetőket nem a prezentációs képességeik, előadói kvalitásaik alapján választják ki, mert más skillek fontos(abb)ak. Elképzelhető az is, hogy a piaci verseny okozta vezetői leterheltség nem teszi lehetővé, hogy a mindennapi munkavégzéshez kapcsolódó döntéselőkészítő anyagok megalkotására a minimálisnál több idő jusson, és mindez kihat a prezentációk színvonalára.
Hogy mégis miért nem az a megoldás, hogy a vállalati közép- és felsővezetők megtanulnak "rendesen" prezentálni, érdekes, történetekkel valamint szemléletes példákkal alátámasztott vizualizációt készíteni, a mérlegelést igénylő szempontokat pedig röviden, tömören, érthetően összefoglalni, igényes, könnyen befogadható slidesorokat elkészíteni?
Szerintem ez az igazi és jó kérdés, amire a hírekből nem kaptunk választ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
